Zsolt 51 és Mt 20,17–28
 (ÓSZ) „A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem" (19)! Kedves Testvérem! Te átérezted-e már bűnös voltodat, érezted-e valaha, hogy méltatlan vagy Isten jóságára? Ha igen, akkor tudod, hogy ez nem egy kellemes állapot. Iszonyatos, kínzó érzés, amikor a bűnöd éjjel-nappal előtted van, nem tudsz szabadulni tőle, vádol a lelkiismereted. Mindez azonban elengedhetetlen ahhoz a felismeréshez, hogy szükséged van Jézus Krisztusra. Egyedül ő képes tisztára mosni, és szabaddá tenni Téged! Fordulj hozzá, a mi Urunk nem veti meg a töredelmes és megtört szívet! Ő megbocsátott Dávid királynak is, aki házasságtörést követett el Betsabéval, és hogy magát mentse, a nő férjét a biztos halálba küldte. Érzékeinknek, vágyainknak engedve könnyen bajba kerülhetünk! Ilyenkor ne akarjuk elrejteni, letagadni, vagy megmagyarázni tetteinket, hanem vigyük bizalommal Urunk elé, és kérjük tőle a megbocsátást!
Fohász: Uram, Te tudod egyedül, hogy ki vagyok, és milyen vagyok valójában. Te látod minden gyengeségemet, gyarlóságomat, azt is tudod, ami mások szeme elől rejtve van. Uram, én méltó vagyok az ítéletre, de irántam való szeretetedben, kegyelmedben bízva kérlek, hogy könyörülj rajtam, tisztíts meg engem! Ámen.