Zsolt 49 és Mt 19,27–30
 (ÓSZ) „Ha meghal, nem követi kincse" (18). Annyiféle vágyunk, tervünk van, amiért hajtunk, dolgozunk, amit szeretnénk megvalósítani, megszerezni! A baj ott kezdődik, ha ezek bálvánnyá válnak, mert minden mást alájuk rendelünk, csak ezek elérésére, megszerzésére koncentrálunk, ezektől várjuk a boldogságot, biztonságot, életünk értelmét. Ha pedig nem sikerül a célunkat elérni, csüggedten, önmagunkat sajnálva, sóvárogva és irigykedve tekintünk azokra, akiknek mindez összejött. Tudod, Testvérem, földi életünk végén el kell búcsúznunk mindentől, ami itt a miénk volt, semmit sem vihetünk magunkkal odaátra! Ezért, aki e világ kínálta javakért él, azokban bízik, azokhoz ragaszkodik, aki jobban szereti a megváltó Úr Jézus Krisztusnál azokat, akiket ajándékként kapott tőle, hogy segítsék, gazdagítsák az életét, az sajnos, nem mehet Isten országába! Vizsgáld meg életedben a prioritásokat!
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy ismét felhívtad figyelmemet az igazán fontos dolgokra! Kérlek, vedd ki szívemből az irigységet, kapzsiságot, nagyravágyást, a hamis biztonságérzetet, amit földi kincseim táplálnak bennem, és töltsd meg helyette életemet szeretettel, békességgel, a megváltottság örömével! Ámen.