Zsolt 48 és Mt 19,16–26
 (ÚSZ) „De Istennek minden lehetséges" (26). Az egész Szentírásban hangsúlyosan jelen van, az egész üdvtörténet gyújtópontjában ez a szó áll: de, az isteni de. A bűneset következtében irányt tévesztett, elkallódott emberiség reménytelenül eltévedt és elveszett. Saját akaratunkból, képességeink, cselekedeteink által visszatérni a teremtő, gondviselő Istenhez lehetetlen. A történelem során a segítő kezet többször is elutasítottuk, elveszettségünk már-már végérvényesnek, fatálisnak látszott, amikor Isten azt mondta: de. De ő megszületett emberi testben, de ő vállalta a szenvedést és kínhalált, de ő eleget tett értünk, de ő minden felróható, Istennel és egymással szembeni tartozásunkat kiegyenlítette, mert neki minden lehetséges. Végül akkor mi marad nekünk? A hála és a dicséret, mert minden más már elvégeztetett.
Fohász: Uram! Köszönöm, hogy nem kell megküzdenem a lehetetlennel, köszönöm, hogy Te ezt már megtetted. Köszönöm, hogy ami nekem lehetetlen, az Neked lehetséges. Kérlek, segíts, hogy kegyelmedre válaszul ki tudjam fejezni hálámat és dicséretem, akár a gyülekezetben, akár másutt vagyok. Ámen.