Zsolt 45 és Mt 18,21–35
 (ÚSZ) „Nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is" (22). Mi lenne, Testvérem, ha a mi Urunk úgy bocsátana meg nekünk, mint ahogy mi teszünk a másik emberrel? Mi lenne, ha mindenen megsértődne, duzzogna, haragtartó lenne? Ha csak magára tekintene, a saját önérzetére? Mi lenne, ha állandóan felemlegetné a múltban elkövetett hibáinkat, ha azt mondaná egyes tetteinkre, hogy ez megbocsáthatatlan, nincs már több dobásod nálam!? Mi lenne, ha feltételeket szabna, vagy ha bosszúra szomjazna? Mi lenne? Végünk lenne, elvesznénk! A mi Urunk azonban kegyelmes és szerető Isten, nem bűneink szerint bánik velünk. Jézusban megbocsátott nekünk, elengedte minden tartozásunkat! Ha őszinte bűnbánattal megyünk elé, ő nem utasít el, megbocsájtja vétkeinket, többé nem emlékezik rájuk, a tenger mélyére veti őket. Mennyei Atyád irgalmassága legyen példa a számodra minden egyes nap!
Fohász: Uram, köszönöm, hogy könyörületes Isten vagy! Segíts, hogy a Te könyörületeddel tudjam megélni a mindennapokat! Adj a szívembe alázatot, szeretetet, megbocsátást! Ámen.