Zsolt 67 és Mt 23,37–39
 (ÚSZ) „Hányszor akartam..., de ti nem akartátok" (37)! Az Úr Jézus ebben a részben fájdalmát fejezi ki amiatt, hogy Isten választott népe elutasította őt. Sok lehetőséget kaptak, mert az Úr össze akarta gyűjteni gyermekeit. Neki fontosak voltak. De kitartó, hűséges szeretete ellenére népe megkeményítette a szívét. Isten küldötteit megkövezték, a hívó szót visszautasították, ezért elkerülhetetlen az ítélet: Jeruzsálem el fog pusztulni. Testvérem, Veled mi a helyzet? Az Úr szólítgat Téged is... Te befogadtad már őt az életedbe? Hagyod, hogy megelevenítse elfáradt, elszáradt életedet? Vigyázz, mert nem tudod, hogy meddig tart még számodra a kegyelmi idő! Adja Isten, hogy az életed ne váljon gazdátlan, elhagyott, elveszett életté!
Fohász: Uram, tudom, hogy Te sokszor akartad, de én, sajnos, nem akartam! Te sokszor szólítottál, de én kemény maradtam. Kérlek, bocsáss meg nekem, könyörülj rajtam, ne hagyj elveszni engem! Ámen.