Zsolt 62 és Mt 22,34–40
 (ÚSZ) „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták" (40). „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." És: „Szeresd felebarátodat, mint magadat." Hadd szóljak személyesen... Mindegy mire vagyok képes, szeretet nélkül csak olyan vagyok, mint „a zengő érc vagy a pengő cimbalom" (1Kor 13,1). Lehetek hitbuzgó, mint a farizeusok élükön Saullal. Lehetek elszánt és vakmerő, mint Simon Péter. Ha szeretet nincs bennem, „semmi hasznom abból" (1Kor 13,3). De hol kezdődik az Úr szeretete? Hogyan tudom jól szeretni a felebarátomat? Csak az életét értem áldozó Jézus Krisztus kegyelmét elfogadva ismerhetem meg Isten szeretetét. Csak tőle kaphatom meg saját mocskos gönceim helyett a mennyei fehér ruhát. Csak így fogadhatom el magamat és másokat, amikor felebarátaimat is kegyelemre szorulva és kegyelembe fogadva látom.
Fohász: Uram, én nem tudok magamtól szeretni igazán. A belső forrásaim hamar elapadnak, sőt gyakran mérgezőek. Ezért Belőled szeretnék meríteni élő vizet. Szeretném megismerni szereteted mélységét, mert tudom, hogy csak abból merítve vagyok képes igazán szeretni másokat! Ámen.