Zsolt 44 és Mt 18,15–20
 (ÚSZ) „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt" (15). Keresztyénként, lelki emberként is vétkezünk. Sőt keresztyén keresztyén ellen is vétkezik. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk megváltottak, csak azt, hogy gyarlók vagyunk. Az ilyen vétségek talán még jobban fájnak, hiszen egy testvértől mást várnánk. Hogyan oldjuk ezeket a feszültségeket? Ösztönösen védekezni akarunk, s azt eredményezi, hogy elfordulunk, elszigetelődünk attól, aki megbántott bennünket. Egy gyülekezetben, vagy egy családon belül ez sok esetben bomláshoz vezet. Ne forduljunk el a testvéreinktől, ne beszéljük ki őket másokkal, hanem álljunk eléjük, és szeretettel, négyszemközt beszéljük meg a sérelmeinket. Vagy ha mi vagyunk azok, akik vétkeztünk, ne halogassuk a bocsánatkérést! Pál apostol így írja: „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal" (Ef 4,26).
Fohász: Mennyei Édesatyám! Bocsáss meg, hogy hamar ítélkezem mások felett! Segíts, hogy képes legyek szeretettel és őszintén odaállni azok elé, akik ellen panaszom van! Segíts bocsánatot kérni, és segíts megbocsátani! Ámen.