Zsolt 53 és Mt 21,1–11
 (ÚSZ) „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban" (9)! Végre eljött az Úr nevében az, aki majd rendet tesz az országban, kiűzi az ellenséget, biztosítja a békét és a jólétet. Mi is sokszor ezt várjuk a mi Urunktól: tegyen rendet az életünkben, szabadítson meg ellenségeinktől, adja áldását terveinkre, segítsen akaratunk megvalósításában, adjon nekünk egészséget, békességet, jólétet, vigyázzon szeretteinkre... Ha ezt megteszi, akkor dicsérjük, hálát adunk neki, vagy egész egyszerűen természetesnek vesszük azt, ami van. Viszont, ha nem úgy alakul az életünk, ahogy szeretnénk, rögtön jön a számonkérés, hibáztatás, az Úrtól való elfordulás. Jézus azért ment Jeruzsálembe, hogy megmentse az emberiséget, hogy meghozza értünk a legnagyobb áldozatot. Tudsz-e ezért hálát adni, vagy csak a láthatókra tekintesz?
Fohász: Köszönöm, Uram, hogy Te többet akarsz adni az e világi dolgoknál! Köszönöm, hogy nekem is helyet készítettél a mennyei hazában! Áldott légy, Uram, Megváltóm! Ámen.