Zsolt 43 és Mt 18,11–14
(ÚSZ) „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett" (11). Jézus nélkül elveszettek vagyunk, célt tévesztetten bolyongunk ebben a világban, kiszolgáltatva a Gonosznak, sodródva szépen, lassan a kárhozat felé. Megkötözi a gondolatainkat, szavainkat, és tetteinket a bűn: paráznaság, szenvedély, gonosz kívánságok, indulat, harag, kapzsiság, nyerészkedés, bálványimádás, hazugságok, gyalázatos beszéd... Önerőből képtelenek vagyunk jobbá lenni! Van, aki küzd ez ellen az állapot ellen, újra és újra nekifut, elhatározza, hogy megváltozik. Van, aki hagyja magát sodródni. Van, aki észre sem veszi, hogy milyen nagy veszélyben van. Hála legyen a mi Urunknak, mert utánunk jött, hogy kiszabadítson minket a Gonosz hatalmából! Magára vette, elszenvedte bűneink büntetését! Jézus nem ítél el bennünket, hanem a megbocsátást kínálja nekünk, és egy teljesen új, más minőségű életet, önmagával.
Fohász: Uram! Köszönöm, hogy Te kegyelmes és szerető mennyei Atya vagy, hogy Jézusban eljöttél, hogy megments engem! Úr Jézus, kérlek, szabadíts meg minden megkötözöttségemből, minden bűnömből, ami terhel, nyom engem... Adj nekem bűnbocsánatot, szabadságot, lelki békét és örök életet! Ámen.