Dán 4 és Mt 26,57–68
 (ÚSZ) „Jézus azonban hallgatott" (63). Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy egyszer szeretnék nagyon komolyan elbeszélgetni Jézussal. Félrevonnám a templomi nyüzsgő tömegben, körbeudvarolnám, megértő tekintettel nyugtáznám, hogy értem én, milyen nehéz neki. Biztosítanám, hogy senki nem szólna egy rossz szót sem, ha most kicsit takarékra állítaná magát, ha kicsit szüneteltetné ezt a Messiás dolgot. Egyébként is, most itt nagy a cirkusz, forrnak az indulatok... Szóval jobban tenné, ha háttérbe vonulna. Ekkor kinyitná a szemét, és beszélni kezdene egy olyan Istenről, aki az emberi kicsinyességre és gonoszságra Fia életével válaszol. Jönne egy megrázó, gyomorforgató történettel a golgotai keresztről, amely nem Isten egyik próbálkozása, hanem az utolsó esély. Majd újra elhallgatna...

Fohász: Kedves Jézus, ne haragudj, ha lerohanlak... de féltelek. Te igazán érzed ijedt szívem lüktetését. Meg sem kell szólalnom... El is hallgatok... És újra megragadom az utolsó esélyt. Ámen.