JSir 3 és Mt 26,6–13
 (ÚSZ) „Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére" (7). A sok okos politikus összedugja a fejét a nagy és díszes palota sötét zugában, hogy cselt vessenek a nem kívánatos Názáretinek. Gyomorforgató! Borzalmas szagokat áraszt ez az emberi gyűlölettől bűzlő történet. Simon házában ekkor egy asszony a női lélek könnyedségével és szeretete mozdulatával ráönti az Emberfia fejére a drága olajat. Csurog a haján, szemén, szakállán, a ruháját is eláztatja. Az asszony képes kizárni a külvilágot, és csak őrá figyelni. Senki és semmi nem számít. Megszűnök létezni. A világ elnémul. A szobát, az életemet Krisztus kegyelmének keserédes, friss illata tölti be.

Fohász: Uram, de szeretnék én is így jelen lenni melletted! Lelkesen, semmit nem sajnálva. Merészen, játékos ötletekkel kedveskedni Neked, hogy örülhess nekem. Ámen.