Ruth 4 és Róm 2,17–29
 (ÓSZ) „Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája" (16). Vajon három halállal a háta mögött, korgó gyomorral eszébe jutott-e Naominak, hogy ő boldog nagymamaként fogja dajkálni kis unokáját, miközben a szomszédasszonyok „Áldott az ÚR!" szimfóniáját hallgatja? Aligha. Íme, a kép összeállt! A csapások között a túlfeszített pillanatokban még minden homályos, a látásunk eszméletlenül korlátolt, elvesztjük a tájékozódást. Olykor kicsit kivehetőbb az egész jelenet, máskor rettenetesen elmosódik minden. Van, hogy így látjuk az életünket. De lehet, hogy három fejezet múlva, mint Ruth könyvében, minden tisztább lesz. Hiszen Isten is egy katasztrófában dicsőül meg, amikor elárulják, megölik a Fiát. Gyászon, nyomorúságon át titokban készül a világ megváltása. Kérd, hogy számodra is összeálljon a kép!

Fohász: Úr Jézus! Amikor a bajok, a nehézségek egymást érik a küszöbön, amikor a nyugtalanság, a hánykódás uralja a lelkemet, kérlek, emlékeztess. Amikor megállíthatatlan örvényként áramlik be a békétlenség, és belém fészkeli magát, kérlek, juttasd eszembe, hogy az üdvösségemet készíted. Ámen.