Ruth 3 és Róm 2,1–16
 (ÓSZ) „Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz" (5). Életkörülményekben, amelyek felett nincs hatalmunk, megtapasztalhatunk egy áldást: a döntés képességét. Döntést arra, hogy mihez kezdünk azzal a helyzettel, amibe belecsöppentünk. Döntést arra, hogy nem ismételgetjük ájulásig a mantrát, amely a mi szerencsétlen voltunkról szól. A döntés: a szabadság járni tanulása. Ruth dönt, azt mondja: „Megteszem." Ráhangolódik, bekapcsolódik abba, amit Isten tartogat számára. Amikor a megsemmisülés leheletét érzed arcodon, eldöntheted: a szenvedést éljenzed-e, a fájdalomnak tapsolsz-e, vagy az Isten által megszabadított lélek szabadságában kezdesz járatni. Először apró lépéseket kell tenned, hiszen Ruth is csak a szérűig megy. De elmegy, megteszi.

Fohász: Uram, köszönöm, hogy nekem nem kell áldozattá lennem, mert Te már minden szenvedésben megmártózva azzá lettél értem. Csak elfogadni tudom, hogy mellettem döntöttél. De ezt hálásan teszem. Örömmel. Ámen.