JSir 2 és Mt 26,1–5
 (ÚSZ) „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék" (2). Döbbenet, hogy Jézus újra bejelenti rövidesen bekövetkező szenvedését és halálát, s a tanítványokat nem hallom tiltakozni. Nem olvassuk, hogy egérutat javasolnának neki, vagy visszatartanák őt attól, hogy Jeruzsálembe menjen. Miért? Lelketlenek lennének? Vagy közömbösek? Nem. Az emberi érzékenység nem állhat a megváltás útjába. Nincs, ami őt megállíthatná. Nem akarja elkerülni a keresztet. Ezért megy. És Jeruzsálemben már várják, hogy ezzel különös és érthetetlen názáreti áccsal végezzenek. Mögötte a reszketők, mellette pedig a tizenkettő, akik fel sem fogják, amit Jézus mond, és nem is játszák meg, hogy mintha értenék. Fogalmuk sincs arról, amit Jézus mond. Te érted őt?

Fohász: Nem értelek, Uram! Téged nem lehet megállítani?! Azt mondod: menned kell, mert nem bírod ki, hogy elvesszünk? Azért kicsit félthetlek, ugye? Csak egy kicsit... Ámen.