Dán 12 és Mt 28,1–10
 (ÚSZ) „Jöjjetek, nézzétek meg. (...) Menjetek el... mondjátok meg" (6.7). Az angyalok elmondják a tanítványi élet négy ütemét: mi az, ami hajt, ami előre visz, ami mozgásban tart. Az első: „jöjjetek". Mert messziről nem lehet megbizonyosodni a valóságról. A második ütem: „nézzétek". Ha elég közel vagy, akkor benézhetsz a sírba, s láthatod, hogy nincs ott. A harmadik ütem: „menjetek". Futás haza! Hiszen Jézus oda tart, nem a sírban akar Úr lenni, hanem az életedben. Az életükben. Végül a negyedik ütem: „mondjátok". Mondjátok meg mindenkinek, hogy ő él. – Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy menj közelebb egy gyülekezethez, még ha elsőre üres sírnak tűnik is. Nézz be oda, és lásd meg, tudd meg, hogy Jézus feltámadt. De mivel ő életed közepébe siet, Te is rohanj haza, a tieidhez, és mondd el nekik, hogy nemsokára bekopogtat életük ajtaján a feltámadott Krisztus.

Fohász: Úr Jézus Krisztus, látod, hogy még mindig ugyanott tartok, nem haladok sehová. A kérdéseim is ugyanazok, nem jutok előbbre. Mintha ugyanott folytatódna minden, ahol abbamaradt a feltámadás csodája előtt. Kérlek, emelj ki magukba záródó, céltalan köreimből. Ámen.