Dán 11,1–20 és Mt 27,57–61
 (ÚSZ) „Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét" (58). Nincs a közelben temetkezési vállalkozó. Valakinek intézkednie kell. Ugye, feltűnt, hogy a tanítványok nem tülekednek elkérni Pilátustól Jézus testét? Szóval, Arimátiai Józsefnek nem kellett hosszú sorban állással tölteni az idejét, mielőtt intézkedett. Nem volt senki, aki akkor komolyabban vette volna a tanítványságát. A mellverős keresztyénségünk álságossága hamar kiderül. Eddig minden szavunkból dőlt a Krisztus drága vére, de ha tettekre kell váltani a kegyes szavakat, hirtelen elapad a folyás. – Hogy nem félt-e József? Dehogynem. Mégis vállalta a gúnyt, akár azt is, hogy kirúgják a nagytanácsból. Mindez nem számított. Miért? Mert a tanítványok ilyenek. Vagyis: akik ilyenek, azok a tanítványok.

Fohász: Uram, rám vajon lehet-e számítani? Félek, hogy én is csak olyan tanítványod vagyok, aki eltűnik a frontvonalból, ha leolvad a kegyesség. Bárcsak egy lehetnék titkos tartalékosaid közül! Ámen.