Dán 10 és Mt 27,45–56
 (ÚSZ) „Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön" (45). Rettenetesen sötét keretbe ágyazta bele az Atya szabadításunk történetét. Hagyta, hogy szeretett Fián kitombolják magukat a sötét erők. Engedte, hogy koholt, becstelen váddal elfogják. Átengedte a nép vérszomjtól megrészegült durvaságának. Hagyta, hogy szögekkel legyen rögzítve a világ Rendje. Tűrte, hogy amikor már csak pillanatok kérdése volt, hogy végre minden a helyére kerüljön, az oda nem illő, pitiáner alakok szerencsejátékkal döntsék el, kié legyen Jézus köpenye. – Belegondoltál már ebbe a botrányba? Isten évezredekig építi az utat, egészen közel jön az emberiséghez Fiában, és végül itt köt ki? Hogy a világmindenség Ura kivérezve haldoklik a kor legmegalázóbb kivégzési eszközén? – Miért pont így?! Azért, hogy a legmélyebb sötétségből mi kimaradjunk. Hogy a megváltás világosságában élhessünk.

Fohász: Istenem, nem várok, nem kérek semmit. Békességed tölt el. Csak elmerülök földig lehajló, pazarló szeretetedben. Dicsőség Neked! Ámen.