Dán 9,1–19 és Mt 27,27–30
 (ÚSZ) „Az egész őrség köré gyűlt" (27). Pilátus átadja Jézust a katonáknak. Mintha azt mondaná: Íme, a tiétek! Ártalmatlan. Visszaütni sem tud. Ami rajta van csúfságból, csak kölcsön-dicsőség. Ott áll Krisztus, magára veszi a gyűlölet és fröcsögés terhét, belső emberünk rémes álarcát. A katonák, akik eddig próbálták a rendezvényt biztosítani, most kicsit szórakozhatnak. Azt sem bánják, hogy a komédiáról lemaradnak a habzó szájú farizeusok, a röhögő tömeg, a néma közönnyel csendben bámészkodók és a gyáva helytartó. Igazából nekik mindegy, hiszen a zsoldjukat megkapják. – De legyen már vége a játéknak! Nem, nem a katonák miatt. Jézus miatt. Aki alig várja, hogy kinyújtózzon a kereszten, kitárja karját és életemet ölelésével egészítse ki.

Fohász: Istennek Báránya, tudom, nem gyengeség, nem férfiatlan meghunyászkodás volt az, hogy engedted, játsszanak Veled. Inkább csendes belesimulás az Atya akaratába. Köszönjük, hogy tartod bennünk a lelket. Én is simulni szeretnék. Ámen.