Dán 7 és Mt 27,11–14
 (ÚSZ) „Jézust pedig a helytartó elé állították" (11). Odaállították, mint valami alkutárgyat. Bántja a füled, ugye? Tárgy. Alkutárgy. Pedig az. Kiállítják Jézust közszemlére, mint valami ünnepi díszt, mert kell a kompozícióhoz. S a díszt majd oda is rögzítik a kereszthez, hogy el ne mozduljon. Komolyan mondom, nem irigylem Pilátust. Látom, ahogy gyöngyözik az izzadság a tarkóján: ebből a kutyaszorítóból nincs menekvés! Mégis, hogy lehet ilyen helyzetben jó döntést hozni?! Sehogy. De ez a bágyadt arcú rabbi olyan különösen viselkedik; nem úgy, ahogy az elítéltek szoktak. Mintha ő lenne a bíró. Ártatlan, mégis előre tudni, hogy mi lesz a vége. Keresztre fogja ezt is küldeni... Aztán harmadnapra...

Fohász: Uram, Istenem, ugye tudod, hogy nekem semmi közöm ehhez az egészhez? Én szabadon engedtem volna a Fiadat minden hallgatása ellenére. Csakhogy nekem sincs felette hatalmam. Még jó, hogy nincs. Ámen.