JSir 1 és Mt 25,31–46
 (ÚSZ) „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta" (34). Egy krimi írója beleírta magát saját regényébe, mert megsajnálta a főhősét. Így akart, és csak így tudott rajta segíteni. Ő maga lépett be a cselekménybe, és oldotta meg a bajba jutott szereplő helyzetét. Amikor Jézus megszületett, történetünk szerzője, teremtő Istenünk minden eddiginél drámaibb és egyértelműbb formában lett része az emberiség történetének. Emberként lépett közénk, hogy helyreállítsa az életünket, és visszakerüljünk a valódi helyünkre. Bűneinket, nyomorúságunkat úgy írta át, hogy magára vette azokat. Azért tette ezt, hogy a történetünk vége ne tragédia legyen, hanem örök élet.

Fohász: Uram, futkos a hátamon a hideg, ha belegondolok: nem álca volt az, ahogy Te közénk jöttél és nem is látszatélet. Köszönöm, hogy teljes valósággal vállaltad maszatos, kusza sorsunkat, hogy ne csak felülről, de belülről is része légy a történetünknek. Ámen.