1Sám 14,16–52 és Róm 9,1–13
 (ÚSZ) „Nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet" (2). Részben rám vagy bízva, és nekem most meg kell állnom. Leírom, amit le kell írnom, ha nem Neked szól: elnézésedet kérem. Pál apostol népe, az izraeliták miatt bánkódik, mert elutasítják Krisztust. És én megkérdezem: emészt-e ilyen szeretet minket felvidéki magyar református népünkért? Haragszunk-e rájuk, vagy szomorkodunk értük? Bántjuk őket, vagy fájdalom gyötör miattuk? Imaláncot kellene indítanunk népünkért, ha szeretjük még. Ha hiszünk Urunkban. És csak szerethetjük, mert oly beteg és gyenge, oly hitetlen és romlott. Ha érzelgősnek tartasz, olvasd el újra az igét. De fel is hívhatsz: találjuk meg egymást! Rendszeresen és közösen imádkoznunk kellene felvidéki népünkért. „Már csak egy Isten menthet meg bennünket." Csak az egyetlen Isten! Mert Krisztus „Isten mindenek felett".

Fohász: Bűnös népemért, és benne bűnös önmagamért könyörgöm, Uram. Megtagadunk Tégedet, és mégis kérünk, Te ne tagadj meg minket. Jézus Krisztus kegyelmére hivatkozom előtted. Az ő nevében kérem Szentlelkedet, hogy ébressze népünket megtérésre. Adjon elevenséget gyülekezeteinkben. És válasszon szolgálókat gyermekeink közül. Ámen.