1Sám 14,1–15 és Róm 8,31–39
 (ÚSZ) „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk" (31)? Mindannyian szeretnénk, ha fontosnak és értékesnek tartanának. A rólunk szóló kedvező ítéletet pedig megfelelő teljesítménnyel szeretnénk kivívni. Hiába. Végül mindig elítélnek, vagy magunkat ítéljük el. Mintha bírósági tárgyaláson lennénk. Azonban nem mások értékelése, és nem az önértékelés számít. Csak az, hogy hiszel-e Jézus Krisztusban? Értsd meg! Senki sem vádolhat, mert Isten igaznak tart. Senki sem ítélhet el, mert a meghalt és feltámadt Jézust ítélték el helyetted. Azért, hogy feletted többé ne ítélkezzen senki. Éld át az evangéliumot! Ez Rólad szól. Isten szeret és elfogad, ezért – és csak ezért – fontos és értékes vagy. Az ügyedet lezárták, az ítéletet kihirdették. Istennel szemben nincs perújrafelvétel. Egyetlen vereséged és elbukásod sem számít már, csak Isten szeretetének nagyságát mutatja: nincs ellened vád és ítélet, ha Krisztusban hiszel.

Fohász: Uram, alázattal, bűnbánattal szólítalak meg. Szeretnék fontos és értékes lenni. De elítélnek, de elítélem magam. Kérlek, fogadj el engem arra tekintettel, amit Jézus tett értem. Kérlek, fogadj el az ő haláláért és az ő igazságáért. Hinni akarom, hogy senki sem vádolhat és ítélhet el. Mert Te szeretsz és elfogadsz. Ámen.