1Sám 11 és Róm 7,14–25
(ÚSZ) „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből" (24)? Magadra ismersz mai újszövetségi részt olvasva? Elismered, hogy akaratod ellenére nem a jót, hanem a rosszat választod? És hogy ezen nem tudsz változtatni? De van itt még valami más is. A bűn képes Stockholm-szindrómássá tenni. Ez a jelenség egy túszdrámáról kapta a nevét. „Lényege, hogy a túszok esetenként szimpátiát kezdenek érezni rabtartóik iránt." Ez azért különös, mert félelmet vagy haragot kellene érezniük. Arról beszélek, hogy megszeretünk egyes bűnöket, amelyek fogva tartanak. Egy régi, kedves bűnt, amelyet el sem akarunk engedni. Van, hogy ezzel jutalmazzuk magunkat. Jézus miatt öngyűlölet nélkül beszélhetünk erről... Arra bátorítalak, hogy tagadd meg egy megkedvelt bűnödet. Talán már nem is tartod rossznak. Jézust kérve harcolj ellene! Őt dicsőítené, ha legyőznéd. Hidd el, neki nem lehetetlen.

Fohász: Megvizsgálom magam, Uram! Megszeretett, jónak hazudott bűneimet keresem. Öngyűlölet nélkül, mert itt vagy mellettem. Hiszem, hogy nem vagyok azonos bűnös énemmel, mert Te igaznak tartasz. Segíts, hogy hálából harcolni és győzni tudjak dédelgetett bűnöm ellen. Te győzz le, Uram! Mutasd meg dicsőségedet rajtam! Ámen.