2Sám 3 és 1Kor 3
 (ÚSZ) „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja" (7). Teremtményként Isten képmásai vagyunk, ezért kötődünk emberekhez. Szeretjük őket, jónak tartjuk őket és jobbak vagyunk mellettük. Azonban emberekből is lehet bálvány, hamis isten. Úgy, ha az emberekhez való kötődésünk mélyebben meghatároz minket, mint az élő Isten. Ezzel nem tagadjuk az Urat, de az őt megillető helyre idegen isteneket engedünk. Nem akarok rosszat látni ott is, ahol nem kell. Viszont így olyan elvárásokat támasztunk szeretteink felé, amelynek nem tudnak megfelelni. Ez volt a gond Korinthusban. A gyülekezetben meghasonlás támadt: egyes lelkipásztorokhoz kötődtek inkább, mint az Úrhoz. Ez csapda! Ha olyan vágyat érzel magadban, amelyet senki nem tud betölteni, akkor Istenre van szükséged. Isten Jézus Krisztusban megmutatott feltétlen szeretetére.

Fohász: Kegyelmes Jóatyám! Hálás vagyok a családomért, szeretteimért, barátaimért! Köszönöm, hogy mellém állítottad őket, hogy összekötöttél velük. Sok áldásodnak csatornái ők a számomra. Mégis, Uram, a feltétlen, megbocsátó szeretetet csak Tőled kaphatom, egyedül Tőled is várom. Ezért csak Te lehetsz és maradsz az én Istenem! Ámen.