1Sám 31 és 1Korinthus 1,1–17
 (ÚSZ) „Hálát adok értetek (...) azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott" (4). Bár a korabeli levelek bevezetésében illő dolog hálát adni az olvasókért, itt nemcsak udvariasság, hanem igaz beszéd a hálaadás. A Szentlélek arra biztat, hogy Te is tégy így, szánj időt a visszatekintésre, és nézd meg, miért lehetsz hálás. Amikor azt keresed, hogy mit köszönhetsz Istennek – az embereken, sikereken és áldott fordulatokon túl – el kellene jutnod Krisztusig. Ha az ő jótéteményeiért hálás vagy, az a hála mindenre elég lesz. Miért hangsúlyozom ezt? Kiderül ugyanis, hogy a korinthusiak közül néhányan kikezdték Pálnak, a gyülekezet alapítójának jó hírét. A korinthusiak hálátlanok, Pál hálás. Mert hálája – túl embereken, sikereken és áldott fordulatokon – Krisztusig ér. Ez jelentősen csökkenti fájdalmát. És segít megbocsátani. Ha nincs miért hálát adnod, jobban meg kell ismerned Jézus kegyelmét!

Fohász: Áldalak Jézus Krisztus, hogy engedelmességeddel és haláloddal Atyám előtt engem helyettesítettél. Köszönöm, hogy a Te igazságod és szentséged miatt Atyám igaznak és szentnek nyilvánít engem. Ismered félelmeimet, aggodalmaimat, a Te kegyelmedre bízom magam, hogy lelki örömmel tudjak hálát adni, azért, hogy... Ámen.