1Sám 8 és Róm 6,12–23
(ÚSZ) „A kegyelem uralma alatt éltek" (14). Folytatom a tegnapi történetet. Amikor az egykori rabszolga kézébe vette szabadságlevelét, nem értette mi történik vele. Gúnyolódásnak vélte. Tehetetlenségében felszállt a hajóra, követte az aranyásót. A hajóról már úgy szálltak le, hogy az egykori rabszolga elkötelezte magát, hogy jótevője szolgája lesz. Szabadon választotta az engedelmességet. Mellette volt minden nap. Ott volt az esküvőjén, gyermekei születésekor. Néha elgondolkodott, hogy más munka után nézzen, mert az állandó készenlét fárasztotta. De mindig maradt: emlékezett, hogy miből szabadult. Ajándéknak tartotta munkáját. Végül ott volt jótevője halottas ágya mellett is. Te mit gondolsz erről az életről? Végig talpig nehéz szolgálatban... Az, hogy Jézusban szabad vagy, nem függetlenséget jelent, hanem szabadságot az ő szolgálatában. Csak az életeddel tartozol Jézusnak. Hogy ne rabszolga legyél.

Fohász: Jézus Krisztus, köszönöm, hogy megváltottál bűneimből. Megvallom előtted újabb bűneimet... Köszönöm, hogy így elvesztik súlyokat, semmivé lesznek. És megvallom, hogy szívem újra és újra a bűnök felé húz. Ritkán tudok nemet mondani. A bűn kihasznál, Te pedig kegyelmes vagy. Kérlek, hadd szolgáljalak Téged egész életemmel! Ámen.