1Sám 23 és Róm 13,1–7
 (ÚSZ) „Minden lélek engedelmeskedjék" (1). A losonci egyháztanács 1917-ben, a reformáció négyszáz éves évfordulóján vallástételt fogadott el. Ennek utolsó előtti pontját idézem. „Trónok, kormányok és népjogok mindig megbízható támaszt találnak mibennünk, míg csak Isten akaratát érvényesítik a jó jutalmazásában és a gonosz megbüntetésében." Öröm volt észrevenni a tartalmi egyezést. És elfogadni: alázatra int a Lélek. Isten akaratából a társadalmi rend része, hogy van emberi hatalom, amelynek engedelmeskedni kell. Alaphelyzetben: Istennek engedelmeskedve tesszük ezt. Igen, alázatra int, hogy a keresztyénséggel egyre ellenségesebb Római Birodalom keretei között ez Isten tanácsa. A mi üzenetünk tehát nem politikai, hanem lelki. Persze kérdés, hogy mikortól leszünk egy hatalom kiszolgálói? De erről nem szól a mai ige. Viszont az egyházfegyelemről talán igen... Bizony, alázatra int a Lélek.

Fohász: Uram, alázattal imádkozom politikai vezetőinkért. A magyar és a szlovák kormányért. Felvidéki magyar képviselőinkért. Ó, Uram, hol tartanánk, ha annyit imádkoznánk értük, mint amennyit kritizáljuk őket?! Fáj bevallani, de nem vagyunk különbek náluk. Alázattal kérem, hogy légy Te a vezetőjük! Te vezesd egyházunk elöljáróit is. Ámen.