1Sám 19 és Róm 11,11–24
 (ÚSZ) „Azért botlanak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla" (11)! Pál apostol továbbra is arra keresi a magyarázatot, hogy népe, Izráel, miért nem fogadta el Jézust Krisztusnak, azaz Messiásnak. Szeretetteljes intésként hangzik minden szava. Izráel Jézus személyét illetően megbotlott ugyan, de ez nem végső elbukás. Sőt minden pogány nép ennek köszönheti, hogy a keresztyén misszió átlépte Izráel határát. Pál reménysége az, hogy az Úr így teszi féltékennyé Izráelt. A Szentlélek int minket, hogy családunk, környezetünk és közösségünk hitetlensége ne keltse bennünk a gyanút, hogy Isten elvetette őket. Tartózkodjunk az ítéletmondástól! Ellenben szelídséggel ás alázattal járjunk, ha hitben járunk. Ne dicsekedve, ne elbizakodottan, mert érdemtelenül kaptuk Isten jóságát. Akiknek hite felől nem vagyunk jó reménységgel, csak megbotlottnak, ne bukottnak tartsuk. És kérjük Urunkat, hogy irántuk is legyen jóindulattal.

Fohász: Uram, az elveszettekért, a hitetlenekért könyörgök Hozzád. Kegyelmet kérek nekik: ne légy velük szigorú, hanem légy velük jóságos, mint velem vagy. Könyörgöm a gyászolókért, a rossz kapcsolatban, házasságban élőkért, az alkoholtól vagy kábítószertől függőkért. Adj nekik szabadulást! Van rá hatalmad, Uram! Taníts imádkozni értünk mindennap. Ámen.