3Móz 2 és Jn 14,1–6
(ÚSZ) „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem" (1)! Milyen sokszor biztatott már ez az ige?! Sokszor elénk jön, mert bizony gyakran ott van bennünk a nyugtalanság, az aggodalmaskodás. A mi szívünk nyugtalan, de az ige azt mondja, hogy a gyógymód az, ha hiszünk Istenben és Jézusban. Ha hiszünk abban, amit ő tett, elhozott, adott és készített. Ezzel együtt mégis érvényes a kérés, amit az ének így fogalmaz meg: „hinni taníts, Uram, kérni taníts" (RÉ21 825). Ez egy hosszú láncolat. Megtanulni kérni: ehhez alázat kell és belátás, hogy szükségem van valamire, amit csak az Úr adhat meg. Aztán elkérni a hitet. És ha van hit, elmúlik majd szívünk nyugtalansága. Van tehát gyógymód. Keressük a szívünk Gyógyítójánál, Jézusnál.
Fohász: Uram, taníts imádkozni, kérni, alázatosnak lenni! Taníts hinni és letenni beteg, nyugtalan szívemet Eléd! Te vagy a gyógymód, Te vagy a terápia! Dicsőség ezért Neked! Ámen.