2Kir 7 és Jel 10,8–11
(ÓSZ) „Mit üljünk itt, amíg meghalunk" (3)? A leprások kérdése ma minket szólít meg. Valódi tragédia, hogy sok keresztény csak ül, és igazából semmit értelmeset nem kezd az életével. Sokan megrekednek a lelki fejlődés terén. Elpazarolják az életüket, míg végül le nem telik a számukra rendelt idő. Az, hogy nem egyforma lehetőségekkel indulunk az életben, nem azt jelenti, hogy értéktelenek és használhatatlanok volnánk. A leprások tisztában voltak a hiányosságaikkal, a nyomorult élethelyzetükkel, mégis meglátták a számukra kínálkozó lehetőségeket. Talán a kudarctól félsz? Attól, hogy nem vagy elég jó? Jobban kellene félned attól, hogy idős korodból visszatekintve az életedre azt látod majd, hogy eltemetted talentumaidat, és hagytad elúszni a lehetőségeket, amelyeket Isten azért adott, hogy változz az ő dicsőségére, és tegyél valamit az ő országáért.
Fohász: Uram! Add, hogy bölcsen ki tudjam használni a rendelkezésemre álló időt. Add, hogy amíg nappal van, amíg földi életemet élhetem, a Te nyomdokaidban járva és a Te segítségeddel tudjak munkálkodni a magam megjobbításán és országod építésén. Ámen.