2Kir 6 és Jel 10,1–7
(ÓSZ) „Hadd menjünk el a Jordánhoz; ott mindegyikünk kivág egy szál fát, és készítünk magunknak egy helyet, ahol lakhatunk" (2). Az Isten dicsőségének szentelt kétkezi munka és a keresztyén csapatszellem mintapéldája a mai ószövetségi történet. A prófétatanítványok szűkösnek ítélik azt a helyet, ahol laknak, ezért felvetődik bennük az ingatlanfejlesztés terve. A munka megvalósítása érdekében azonban nem egy csinos pályázati kiírásra várnak, hanem közösen lépnek a tettek mezejére. Amikor a testvérek között egyetértés uralkodik, ott Isten kegyelméből mindig hatalmas dolgok történnek. Ha egy szívvel tudnánk imádkozni, s egy akarattal tudnánk nekifeszülni olyan célok megvalósításának, amelyek az Úr dicsőségét szolgálják, akkor vajon szükségünk volna-e még arra, hogy jövőnk és megmaradásunk egyetlen zálogaként tekintsünk a különféle beadványok útján elnyerhető külső anyagi forrásokra?
Fohász: Úr Jézus Krisztus! Kérünk, segíts nekünk, földi tested tagjainak, egyházadnak, hogy hittel s egyetértésben tudjuk munkálni dicsőségedet, megtéve minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy egyházunk és közösségeink megmaradását, sőt előmenetelét szolgáljuk. Ámen.