2Kir 5 és Jel 9,13–21
(ÓSZ) „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából" (3). A kiemelt igeszakaszban két potenciális üzenet is rejlik. Az egyik az ellenség szeretetének fontossága. Úgy látszik a rabszolgalány nem tesz különbséget, ha egy rászoruló megsegítéséről van szó. Fogvatartói életének megkeserítése érdekében úgy is dönthetett volna, hogy hallgat Elizeus csodatévő képességeiről. A másik fontos mondanivaló pedig az, hogy az Úr hatalmára való rámutatással még olyan emberek életébe is vihetünk igazi értéket, akik messze fölöttünk állnak a társadalmi ranglétrán, s látszólag megvan mindenük, ami az igazi boldogsághoz kell. „Teljes öröm van tenálad" (Zsolt 16,11) – mondja a zsoltáros. Senkit ne fosszunk meg ettől az örömtől azért, mert hallgatunk az Úr hatalmáról és életeket megújító erejéről.
Fohász: Uram! Hiszem, hogy valóban egyedül Nálad lehet rátalálni, és Veled közösségben lehet megélni a teljes öröm állapotát. Add, hogy akár még ellenségeim előtt se legyek rest erről bizonyságot tenni. Ámen.