2Kir 2 és Jel 8,1–6
(ÓSZ) „Az élő ÚRra és az életemre mondom, hogy nem hagylak el" (2)! A kiemelt ige háromszor hangzik el a mai fejezetben. Elizeusnak három alkalma is lett volna, hogy elhagyja mesterét, Illést. Ő azonban kitartott. És milyen jól tette! Az áldás, amelyet szeretett volna, hogy kétszeres rész jusson neki az Illésben munkálkodó lélekből, végül megadatott számára. Jó lenne, ha mi is hasonló ragaszkodással tudnánk viseltetni mesterünk, az Úr Jézus iránt. Ki tudja hányszor fosztottuk már meg magunkat az Úr csodás ajándékaitól, amelyek szinte már ott kopogtattak az ajtónkon? Csupán azért, mert nem voltunk elég kitartóak a tanítványi életben, mert ragaszkodásunk nem volt elég erős. Mert hátat fordítottunk Urunknak. Elizeus példáján felbuzdulva többé ne kövessük el ezt a hibát!
Fohász: Uram! Kérlek, adj nekem erőt ahhoz, hogy kitartással, Hozzád való ragaszkodással tudjam megfutni életem pályáját, bízva abban, hogy nemcsak az élet koronája tétetett el számomra, hanem megannyi áldás is, melyeket csak a Te közeledben kaphatok meg. Ámen.