2Kir 1 és Jel 7,9–17
(ÓSZ) „Így szól az ÚR: Nem kelsz föl többé abból az ágyból, amelyben most fekszel, hanem meg fogsz halni" (4)! Fejezetünk elején egy szerencsétlen balesetről olvashatunk. „Ahazjá Samáriában leesett felső szobájából a korláton keresztül, és megbetegedett." Véletlennek tűnhetne az egész, ha nem olvasnánk később az Úr kijelentését, melyet Illés próféta által üzent meg a királynak. Az istentelen királyt elérő szerencsétlenség nem a véletlen műve. Az isteni igazságszolgáltatás lépett működésbe. Éppen úgy, ahogy ma is. Nem mindig a saját szemeink láttára, nem mindig ebben a földi életben, de működik. Mert Isten szamontartja az emberek dolgait, és mind a jó, mind a gonosz előbb-utóbb elnyeri a maga jutalmát. Mert az Úr nemcsak kegyelmes, nemcsak szerető, hanem ugyanakkor igazságos Isten is.
Fohász: Uram! Kérlek, amikor az életemet vizsgálod, ne a gyarlóságaimra tekints, hanem arra az Úr Jézusra, aki helyettem is minden tekintetben tökéletes volt előtted. Add, hogy őt igaz szívvel megváltómmá fogadva mentesüljek igazságos ítéleted alól. Ámen.