1Kir 22 és Jel 7,1–8
(ÓSZ) „Ők így feleltek: Vonulj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt" (6)! A hamis próféták mind ugyanazt jósolták a királynak. A jövendölés viszont nem volt összhangban az Úr akaratával. A próféták azt mondták, amit a király hallani szeretett volna. Tanácsuk azonban a halálba vezető út megerősítése volt. Talán voltak a próféták között olyanok, akik másképp beszéltek volna, de nem akartak kilógni a sorból. Mi hogyan adunk tanácsot, ha valaki útbaigazítást kér tőlünk élete sorsfordító pontján? Azt mondjuk-e, amit hallani akar, s ezzel talán a bukás felé tereljük az illetőt, vagy Isten szerinti tanáccsal látjuk el? Olyannal, amit ima és igeolvasás előzött meg? S vajon az Istentől kapott iránymutatással el merünk-e térni a nagy átlag álláspontjától?
Fohász: Istenem! Add, hogy mind a magam életét, mind a másokét a Te Igéden mérjem meg. Továbbá kérem, hogy Igéd alapján tudjak járni és másokat tanácsolni. Adj nekem ezért bölcsességet akaratod meglátására és követésére. Ámen.