1Kir 21 és Jel 6,9–17
(ÓSZ) „Aháb elkeseredve és haragosan ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki, amikor ezt mondta: Nem adom neked atyai örökségemet. Lefeküdt az ágyára, a falnak fordult, és nem evett semmit" (4). Aháb király úgy viselkedik, mint egy toporzékoló kisgyerek, akinek a szülei nemet mondtak egy drága játékra. Előbb haragra gerjed, majd tüntetőleg a fal felé fordul ágyában és nem eszik semmit. Krisztus követőjeként nekünk nem szabad ilyen hibába esni. Meg kell tanulnunk a megelégedettséget! Ez nem azt jelenti, hogy nem törekedhetünk a szebbre, a jobbra, hanem azt, hogy mindenekelőtt az Isten országát keressük. Ha ugyanis ez az elsődleges cél, akkor nemet mondhatunk arra, hogy istentelen módon és eszközökkel akarjuk betölteni e világi szükségleteinket. Hiszen ezeket is az Úrtól kapjuk.
Fohász: Istenem! Kérlek, munkáld ki bennem a megelégedettség erényét, hogy a világi vágyak ne gördíthessenek elém akadályokat az üdvösség felé vezető úton. Ámen.