2Kir 15 és Jel 15
(ÚSZ) „Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid" (4). Annyiszor tesszük fel a kérdést, hogy: miért engedted ezt meg, Urunk? A mai ige azt mondja, hogy egyszer majd nyilvánvalóvá lesznek igazságos tettei. Perlekedünk Istennel, ahelyett, hogy bíznánk abban, hogy ő mindig igazsága és irgalmassága szerint cselekszik. Ez persze jól hangzik és igaz is, de nehéz megmaradni ebben a racionális belátásban, amikor csalódás és a szomorúság önt el minket. Csak azzal vigasztalódhatunk, hogy az Úr nem változik az örvénylő körülmények között sem. S míg nyilvánvalóvá lesznek ítéletei, addig is kinyilvánítja, hogy ő szeret és értünk cselekszik, amint tette azt a vakon született emberrel is (Jn 9,7).
Fohász: Igazságos vagy Istenünk! Köszönjük, hogy előtted megnyílhatunk, és elmondhatjuk panaszainkat – Te pedig türelmes vagy hozzánk. Amikor tele van az életünk bizonytalansággal, egyedül a Te változatlanságodban bízunk. Bocsáss meg nekünk minden vádaskodás, mert Te kegyelmes Úr vagy. Ámen.