2Kir 14 és Jel 14,14–20
(ÓSZ) „Mert meglátta az ÚR Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek" (26). Ebben a fejezetben két olyan király tetteiről olvashatunk, akiknek szíve nem volt egészen az Úré. Mindketten bálványokat is imádnak, és mindkettőjüket megrészegíti a saját hatalmuk, miközben a nép szenved, és harcolni kénytelen a király nagyravágyása miatt. Senki sincs a nép oldalán csak az Úr, mert ő meglátta népe keserves nyomorúságát. Hatalmának nincs korlátja: egy nem istenfélő király tetteit is képes felhasználni arra, hogy enyhítsen népe nehézségein. Gondoljuk el, hogy mennyivel inkább törődik velünk, akikért Fia életét áldozta.
Fohász: Áldott légy Urunk, mert ha néha sanyargatsz is, akkor sem akarod a mi vesztünket. Olyan reménységgel táplálsz, amely túlmutat a síron és a Bárány kegyelmén alapul. Engedd, hogy hűek maradjunk a nehéz időkben, tudván, hogy eljön az ítélet mindannyiunk felett. Addig is és mindörökké kegyelmedben bízunk. Ámen.