2Kir 13 és Jel 14,1–13
(ÚSZ) „És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről" (3). Nem mindenki tud énekelni. De a Jelenések könyve most egy olyan énekről ír, amelyet csak azok képesek megtanulni, akik „áron vétettek meg". Mégpedig Jézus vérének árán. Ebben az esetben tehát egyáltalán nem a képességeken múlik a megváltás és az új ének, hanem egyedül Isten kegyelmén. Fontos azt tudatosítanunk, hogy bár számunkra a kegyelem ingyenes, Jézus megfizette helyettünk az árat. A száznegyvennégyezer azoknak a szimbolikus száma, akiket ő kiválasztott magának. Mi nem tudhatjuk, hogy kit választott ki, de ha élő hitünk van, bizonyosak lehetünk a saját üdvösségünk felől.
Fohász: Dicsőséges Istenünk! Köszönjük, hogy megmutatod, milyen kivételes kiváltság az, hogy Hozzád jöhetünk imádságban és énekben. Bár talán most még sírásra görbül a szánk, reménységgel tölt el, hogy egykor majd a kiválasztottakkal együtt dicsőíthetünk. Ámen.