2Kir 12 és Jel 13,11–18
(ÓSZ) „Akkor Jójádá főpap vett egy ládát, a fedelére lyukat fúrt, és odatette az oltár mellé jobb felől, ahol be szoktak menni az ÚR házába" (10). Jóás megmenekülése szinte Mózeséhez hasonló, egész kisgyerek kora óta Jójádá főpap nevelte. Neveltetéséből fakadóan fontos neki, hogy a templom rendben legyen. De a hozzáállásából az is látszik, hogy a templom számára nemcsak az épületet jelenti, hanem a közösséget, amely odatartozik. Jóás egy perselyt helyeztet el a templom bejáratánál, hogy ami abba kerül adományként, az azoké legyen, akik számára fontos a közösség. Igyekszik elérni azt, hogy ne a közösség legyen a templomért, hanem a templom a közösségért. Mindez azért van, mert az Istennel való kapcsolat szent helye nem idegen Jóásnak, hanem az élete kiindulási pontját, alapját képezi.
Fohász: Kegyelmes Jézusunk! Te gyűjtötted és választottad ki magadnak a mi gyülekezetünket. Te vagy a mi fejünk, és mi a Te tagjaid. Add, Urunk, hogy úgy éljünk, mint akik nem csak kallódnak a világban, hanem mint akik Hozzád tartoznak, és megvallják nevedet a világban! Ámen.