Ezsd 6 és Mt 2,19–23
(ÓSZ) „A fogságból hazatértek ezután megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján" (19). Az új templomban először Isten szövetségének és kegyelmének jelét, a páskabárányt mutatják be, és megülik a nagy engesztelési ünnepet. Ezzel az ünneppel elsősorban az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztek. A fogságból hazatértek számára azonban ennek az ünnepnek új jelentősége lett, hiszen sokan a saját életükben is átélték a szabadulás csodáját. Vajon számunkra is személyes megtapasztalássá vált Jézus Krisztus bűntörlő áldozata? Átéltük már, hogy az Úr hozzánk is fordítja arcát, és a nevünkön szólít? Ha így van, a vasárnap sem maradhat többé csak egy nap, amelyen esetleg el szoktunk menni templomba. Hanem személyes örömünnepe lesz annak, hogy Isten kegyelmes volt hozzánk.
Fohász: Kegyelmes Istenünk! Hálát adunk Neked, hogy a szabadulás örömét nekünk is kínálod. Hálát adunk, hogy Jézus Krisztus áldozatát elfogadva mi is a Te szövetséged részeseivé lehetünk. Segíts úgy élnünk, mint akik számára ez a legnagyobb kincs! Ámen.