Ezsd 3 és Mt 1,18–25
(ÓSZ) „Hangosan sírtak, amint a szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek" (12). Az alapkőletételnél összeér a múlt és a jövő. Összesűrűsödnek a jelenben. Egyszerre élhető át a múlt keserűségének szomorúsága és a reményteljes jövő ujjongó öröme. Hiszen ez egy új kezdet, bár az erre való építés még sok munkát kíván. De ez a munka rendet hoz az előttük álló napokba. Már az oltár megépítése és az áldozatok bemutatása is meghatározza és áldottá teszi a munkanapokat. Az ünnepek pedig szent ritmust adnak az évnek. A keresztyén ember számára Jézus életének jelentős eseményei adnak olyan sarokpontokat, amelyhez igazodhatunk. Ezek közül számunkra is a legfontosabb az áldozat helye, a golgotai kereszt. Az ott kapott kegyelemre építhetünk fáradsággal és örömmel.
Fohász: Mennyei Atyánk, Te vagy az, aki rendet teremtesz az életünkben. Időt adsz a megállásra, a hálaadásra, a dolgok rendezésére. Segíts nekünk, hogy rendelkezéseidben meglássuk a megtartatást és a gondviselést. Áldott légy ezekért! Ámen.