Ezsd 1 és Jel 22,8–21
(ÚSZ) „Istent imádd" (8)! János felszólítja olvasóját: ne énrám nézz fel, Istent imádd! Ezzel mintegy végső utasítást ad. S ebben a két szóban összefoglalja a küldetést, amire hívattunk. Istent imádd! Istent és ne mást. Pusztítsd ki életedből a bálványokat, építsd le a hiteltelen tanácsadókat és a babonaságot. Isten igaz, és szeret Téged. Őt imádd! Imádd, és ne csak kedveld. Ne csak azt hidd, hogy ő valahol van. Ne csak akkor kiálts hozzá, ha valami nagy baj van. Ne csak itt-ott szólítsd meg őt. Hódolj neki, adj neki dicsőséget, adj neki hálát, amikor csak tudsz. Az imádás ugyanis nem érzés, nem hirtelen felindulás, hanem tevékenység. Olyan tevékenység, amely meghatározza életünk teljes folyását. Ha Istent imádod, ő jelen van számodra.
Fohász: Felséges Istenünk! Nálad, a mennyben nem lesz más dolgunk, mint Téged imádni. S ezt már itt is gyakoroljuk: ebben a rövid imádságban is Téged szeretnénk imádni, mindennél nagyobbnak és fontosabbnak tartani. Add, hogy imádatoddal legyen tele a mai napon minden cselekedetünk és szavunk. Ámen.