2Kir 24 és Jel 21,9–27
(ÓSZ) „Fogságba vitte a jeruzsálemieket" (14). A nép, amellyel a mindenható Isten szövetséget kötött, bár sosem volt a legnagyobbak közül való, most a környező nagyhatalmak bábjává, Jeruzsálem városa pedig csatatérré válik. A királynak, a főembereknek, a mesterembereknek és az előkelőknek fogság lesz az osztályrészük, mert a Jósiás által megújított szövetségnek nem voltak követői. Bizony, minket is fogságba ejthetnek a kétségek és a bűnök. Úgy érezzük, hogy uralkodnak rajtunk, és nem mi irányítjuk az életünket. De van szabadulás! Hiszen – a történet folytatását ismerve – mi már tudjuk, hogy a fogság nem tart örökké: Isten Jézus Krisztus által olyan szövetséget kötött, amely nem évül el. Lelki fogságunk és szorongattatásaink között is reménységgel tekinthetünk a békés, mennyei Jeruzsálem tökéletességére. Ha megmaradunk a szövetségbe, ha kitartunk a hitben. Így legyen!
Fohász: Mindenható Isten, aki a népek fölött uralkodsz, hála Neked, hogy nem tart haragod örökké – hanem csupán intesz minket, mint apa a gyermekeit. Semmi sem érhet minket, ami fölött ne lenne hatalmad, éppen ezért Nálad van a szabadulás! Most is várom, hogy megszabadíts – tudod, miből. Ámen.