2Kir 9 és Jel 11,15–19
(ÓSZ) „Így szól az ÚR, Izráel Istene: Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek a királyává" (6)! Isten nem hagyja az ő népét mindvégig gyötrődni. Ahogyan a bírák idejében támasztott szabadítót, úgy hívja el Jéhút, hogy az ő keze által taszítsa le a trónról Jórámot, Ahazját és Jezábelt, akiknek szörnyű halállal kell bűnhődniük. Jéhú maga nem is ismeri fel, hogy ő a kiválasztott. Csak a környezete érti meg, hogy mit jelent Elizeus prófétatanítványának gesztusa, a felkenetés. Bátorításra mégis elfogadja a feladatot, amit Istentől kap. Ez a mai igerész tehát arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne legyünk a magunk akaratából bosszúállók, hanem adjuk át életünk irányítását a mi Szabadítónknak, Jézus Krisztusnak. Mert amint Isten egykor Jéhú keze által szabadította meg az ő népét, úgy törte le véglegesen bűn hatalmát Jézus Krisztus áldozata által.
Fohász: Áldott légy Atyánk, mert elküldted Fiadat, Jézus Krisztust, a felkent Szabadítót, hogy megszabadítson a bűnök hatalmától. Add, hogy higgyünk az ő áldozatában, és Szentlelked segítségével képesek legyünk betölteni küldetésünket. Ámen.