Neh 11 és Mt 6,1–4
(ÚSZ) „Kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok" (1). Jézus a kegyesség gyakorlásáról szólva arra figyelmezteti hallgatóit, hogy vigyázzanak. Mert a tökéletesség a kegyesség őszinte gyakorlásában bizonyul igaznak. Csupán saját igazságukkal, feltűnést kereső kegyességükkel a farizeusok és írástudók nem mehetnek be a mennyek országába. Jézus szókimondó: „Bizony (...) megkapták jutalmukat". A magamutogató kegyesség, amellyel az ember mások előtt szeretne sikert aratni, ügyesen megszerezhető, de végső jutalma, hogy az emberek sem ismerik el. Aki viszont nem a látszatokra ügyel, hanem őszintén és hitvalló módon gyakorolja Isten és minden ember iránti szeretetét, az megkapja a jutalmát. Nem mint szolga, aki bérére vár, hanem mint fiú. A legnagyobb jutalom az Atya közelsége, amely már itt, a földön ajándéka a kegyeseknek.
Fohász: Urunk! Üzenetedet hallgatva elgondolkodunk, miként gyakoroljuk a kegyességet. Csupán sikert szeretnénk aratni, vagy a Tőled kapott jutalmat elnyerni? Kérünk, munkálkodj szívünkben, hogy beismerve hibáinkat alázattal és kegyesen éljünk, míg végül akaratod szerint elnyerjük jutalmunkat. Ámen.