Zsolt 9 és Mt 9,27–31
(ÚSZ) „Ekkor megérintette szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint" (29)! A vakság nem más, mint a Krisztus nélküli élet. Csak az lát igazán, aki őt választja, őt követi. Mert a keresztjeinket is csak ő veheti el, csak ő segíthet cipelni. Sok ember nem is látja, hogy mennyire vak. Hogy Isten nélkül él. Ha látna, követné Krisztust. Ők ketten, akik addig sötétségben jártak, megláthatták ezt. Ketten voltak, hogy egymást is erősítve kimondhassák: jó meglátni Krisztust, aki értünk halt meg, hogy hordozza fájdalmainkat, elvegye vétkeinket. Hogy Istennek gyermekévé tegyen. Így erősít hitünkben ez a történet, hogy imádságot meghallgató Urunk van, aki figyel ránk, akinek fontosak vagyunk, aki szeretetéből életét adta értünk. Hálát adhatunk, hogy nem vagyunk vakok, mert Krisztusban hinni, őt követni, ez az igazi gyógyulás.
Fohász: Urunk! Köszönjük Neked azt a biztatást, hogy bármilyen gyenge is a hangunk, bármilyen nagy is a világ zaja, Te meghallod imáinkat, amelyek Feléd szállnak. Jó, hogy hitben láthatunk, és nem kell Krisztus nélküli sötétségben élnünk. Jó, hogy hitben tudhatjuk, hogy meghallgatod imádságainkat. Jó, hogy hitben átélhetjük: velünk vagy mindenkor. Ámen.