Eszt 7 és Mt 7,21–23
(ÚSZ) „Nem mindenki megy be a mennyek országába (...), hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (21). Ha rendszeresen ott vagyunk az istentiszteleteken, bizonyára egyre gyakrabban megragad bennünk az ige üzenete. Idővel elgondolkodunk, hogy jól értjük-e Urunk szavát. Az a reményünk, hogy életvitelünk, hitéletünk miatt esélyünk van a mennyek országába való bejutásra. Mert elég, ha imádkozunk, templomba és bibliaórára járunk, és néha azt mondjuk: „Uram, Uram". Egyszer aztán rádöbbenünk, hogy bizony ez kevésnek tűnik. Mást kell tennünk, valami többet. Jézus szavai szerint: cselekednünk kell a mennyei Atya akaratát. Mit kell értenünk ezen? Talán valami bonyolult dologra van szó? Bátorítólag válaszolok: nem. Csupán a szeretet kézzel fogható, szívvel érezhető tetteiről van szó, amint az 1Kor 13,1-13 verseiben olvasható.
Fohász: Mennyei Atyánk! Sok mindennel találkozunk, sok mindent megtapasztalunk, de nincs nagyobb a Te határtalan szeretetednél. Gyarlók és esendők vagyunk, ezért kell könyörögnünk, hogy ajándékozz meg mindnyájunkat szereteted kézzel fogható és szívvel érezhető tetteivel. Hallgasd meg imádságunkat! Ámen.