Eszt 6 és Mt 7,15–20
(ÚSZ) „Kivágják, és tűzre vettetik" (19). Amikor gyümölcsfákat ültetünk, máris elképzeli az ember, hogy milyen jó lesz, ha majd szedjük róla a szilvát, almát vagy bármilyen más finom gyümölcsöt. És szomorúan állapítjuk meg, ha egy-egy fa elszárad, hogy nem hoz többé termést, nem ad már árnyékot sem, csak tűzre való. „Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt kivágattatik és tűzre vettetik." Isten kertjében minden ember egy gyümölcsfa. De van, hogy a fát már nem ápolja, nem öntözi, nem gondozza a gazda. Miért? Mert nem hozott termést. De, aki jó gyümölcsöt terem, arra vigyáz, azt őrzi, arról gondot visel ebben az életben és örökkön örökké. Jézus Krisztus drága áldozatának köszönhető, hogy Isten kertjének jó gyümölcsöt termő fájává lehetünk. Hitünkkel mint gyökerekkel belé kapaszkodjunk!
Fohász: Urunk! Kérünk, bocsáss meg nekünk, ha nem jó gyümölcsöt termő fáid vagyunk. Ha romlott vagy mérgezett a gyümölcsünk, amit másoknak kínálunk. Hisszük, hogy csak akkor teremhetjük a Lélek áldott gyümölcseit, ha Jézus Krisztus kegyelmében gyökerezik az éltünk. Kérünk, végleg ebben ültess el minket! Ámen.