Eszt 2 és Mt 6,24–34
(ÚSZ) „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát" (33) Jaj, de sokszor elvétjük a sorrendet! A saját igazságunk megelőzi az Úrét. Haragunk megelőzi a szeretetet, ítéleteink megelőzik a bűnbánatot. Az Isten igazságát kereső ember viszont alázatos szívű. Ismeri saját bűneit. Tudja, hogy nem állhatna meg Isten ítélőszéke előtt. Egyedül a Krisztusban kapott megváltás nyomán kiáradó kegyelem az, ami megtartja. Hiszi, hogy Istennek ebből az érdemtelenül kapott szeretetéből él. Ezért van hála a szívben az Úr iránt, és ezért van szeretettel a másik ember felé. Mert ha Isten szeret engem, egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne szeressem a másik embert! Segítsen az Úr, hogy felismerd: az kezében vagy, az ő szeretetéből élsz, és ezt a szeretetet kell árasztanod az emberek felé.
Fohász: Urunk! Megvalljuk, hogy sok-sok keresés, vágyakozás él bennünk: boldogság, anyagi javak és minden más után. Köszönjük figyelmeztetésed, hogy mindezek ajándékként Tőled jöhetnek. Kérünk, hadd tudjunk Rád várni, a Te segítségedre és gondviselésedre bízni magunkat. A sok-sok keresés és vágyakozás helyett jó a Benned megnyugvó reménységben élni. Ámen.